Az én történetem - ekcéma, autizmus

#bemutatkozás #MiértABiocom #ekcéma #autizmus #AzÉnTörténetem 

Arra gondoltam, hogy vagytok néhányan, akik nem nagyon értitek, hol vagytok s mi ez az oldal, az én elkötelezettségem a Biocom irányában 🙂 Hát arra gondoltam, hogy hogyan is szavazhatnátok bizalmat, ha fogalmatok sincs róla, hogy ki vagyok, hogy kezdődött minden s merre tartunk 🙂 Így elég hosszú beszámoló következik s őszintén remélem, hogy felbátorodtok kicsit ezt olvasván 🙂 

Ha minden részletet leírnék, persze, soha nem fejezném be, de pár fordulópontot megemlítek... 

Egy egyszerű 2 gyerekes anyuka voltam, mikor az egész életmódprogrammal megismerkedtem. Semmi különleges nem volt bennünk, a 2 gyerkőc (akkor Tisza 3 éves, Zente 1 éves) igen gyakran megfázott, mint minden gyerkőc, igen gyakran jutott gyógyszerhez, mint minden gyerkőc, anyuci (azaz én) az őrület határán, depressziósan, terebélyesen, mint minden anyuci, apuci reggeltől estig az irodában, az emeleten, mint minden apuci, aki családfenntartó. Volt egy különlegességünk is talán (bár sajnos ez sem különleges), ami Zente fiacskám állapota volt: 3 hós korától kezdve tetőtől talpig ekcéma s orvostól orvoshoz járás 2 hetes kora óta, mert anyuci és apuci látta, hogy valami gond van a gyerkőccel - csak akkor még nem tudták, hogy mi is az... 

Ezt talán kicsit kifejteném, mert még azoknak sem beszéltem sokat róla, akik jól ismernek... Zente baba ugyanis az első 2 hetet az életéből végig aludta - s 2 hetesen felébredt... Elkezdett szegény torka szakadtából visítani, folyamatosan. Itt kezdődött el az orvosok látogatása, mert nem egyszerű babasírás volt - hanem habzó száj és felakadt szem társult hozzá. Jóformán úgy éltük le az első 8 hónapot vele, hogy amikor nem szopizott épp (csak így aludt), akkor visított. Sok doki elzavart minket, hogy hagyjuk a kutakodást, fogadjuk el így a gyereket és legyünk türelmesek vele. Persze a tesó, aki akkor 2 éves volt, kicsit ugye el lett hanyagolva, megtanult ordítva szólni hozzánk (mert különben nem hallottuk, amit mond) - de senki nem volt hajlandó mondani semmit, azon kívül, hogy adjunk neki nurofent, mert biztos fáj a foga s azért ordít. Végül eljutottunk specialistához... S először lett kimondva, hogy Zente baba bizony autista. De ez egy specialista volt, akinek azóta is nagyon hálás vagyok. Mert a jelenlegi hozzáállás az a specialisták között, hogy 3 éves korig ilyesmit nem diagnosztizálunk. 

Zente baba 8 hónapos korában egy reggel berekedt. Próbált visítani, mint mindig, de nem sikerült neki - így kénytelen volt kinyitni a szemét és körül nézni picit. Ezt addig soha nem tette. Meglepődött, hogy van világ körülötte - persze a szemünkbe még mindig nem tekintett, de örültünk, hogy végre nem visít. Azon a ponton úgy álltunk hozzá, hogy lesz, ami lesz, az autizmust az orvostudomány nem igazán kezeli, így akkor majd 3 éves korában visszatérünk a szakemberekhez... Hát szerencsére nem így történt... 

Mert mikor 1 éves volt, csatlakoztam a biocomos csapathoz. Nem, nem erre kerestem megoldást - valójában semmire nem kerestem megoldást, csak szerettem volna a grapefruit cseppet olcsóbban megvenni. Viszont meghallgattam szponzorom, javaslatát s pár más terméket is kipróbáltam - melyeknek köszönhetően elmúlt a "megfázásból megfázásba" normalitás s annak ellenére, hogy Tisza lányom akkor kezdte az ovit, beütött nálunk az általános egészség - első 3 hónap ovit egyetlen gennyes mandula ékesítette, amit sikeresen kikezeltem neki grapefruit cseppel az óvónéni tanácsára 🙂 Ekkor jutott eszembe, hogy meg kéne próbálni Zente ekcémáját és autizmusát kezelni - bár ki tudja, hogy hogy? Nem volt addig a csapatban ilyen jellegű tapasztalat, amiről esetleg tudtunk volna s bár kedves "szponzim" kutakodott értem, hamar rájöttem, hogy én kell megtaláljam a módját, hogy miről is szólnak ezek, honnan erednek, mivel oldhatóak meg... 

S megtanultam. Akkor már a harmadik babócám, Kende baba beköltözött a pocakba, de a déli alvások alatt s éjjel, mikor sikerült, olvastam... és böngésztem... és tanultam, minden forrásból, amihez hozzá jutottam. Akkor tanultam meg azt is, hogy semmire nincs egyértelmű, általános megoldás, amit egyből megtalálsz. Szűrni kell. Ugyanis egy helyen olvasod ezt, a másikon a merő ellenkezőjét - s légy okos, Domokos, döntsd el, hogy mi a jó a kettő közül. Rájöttem, hogy ki kell hámozni a lényeget. Nem azt kell figyelni, hogy kinek mi a véleménye, hanem azt, hogy ezeknek a véleményeknek mi a közös alapjuk. S kezdett letisztulni előttem minden, csak még azt nem tudtam, hogy azokat az alapokat hogyan is kell megközelíteni... Nehéz volt. Nagyon. 

Egyedül éreztem magam egy olyan témában, amivel ha bárkihez fordultam, legyintett, hogy ahhh, ez badarság, nem lehet ezt így megoldani. De nekiláttam... S kezdtem kezelni a gyereket... Első szájtátás akkor következett, mikor a gyerek ekcémája, amivel 3 hónapos kora óta küzdött s az orvostudomány kenőcsöket ajánlott rá kizárólag, kezdett megoldódni. 2 hónap alatt jött helyre a gyerek bőre, teljesen eltűnt az ekcémája. 

A colostrum indirekt módon még hozott egy hatalmas áttörést - a gyerek elkezdett kommunikálni!!! Végre a szemünke nézett 🙂 Még túl is fordult egy kicsit, mert 2 hét alatt megtanulta a magyar nyelv alap szavait kb 80%-ban. 2 hét alatt!!! Ez is az autista gyerekek egyik vonása, hogy mikor valaminek rájön a nyitjára - annak igazán rájön a nyitjára 🙂 Viszont azért fogalmaztam ezt ilyen kacifántosan, mert bizony, csak ennyi történt 🙂 Megtanulta a magyar nyelv szavait. Az viszont egyértelmű volt, hogy nem érti őket - csak használja 🙂 Nagyon érdekes felismerés volt ez... Viszont nagy döbbenetemben rájöttem, hogy ennek az autizmusnak nevezett állapotnak nagyban köze van az immunrendszerhez, ha a colostrum képes volt befolyásolni. 

Akkor találtam rá a többi alternatív tanulmányra s kibogoztam, hogy az ekcéma és autizmus valójában szorosan összefügg egymással s nagyban kiváltója mindkettőnek a glutén, a cukor, a tej/tejtermék. Szervi szempontból pedig a bélrendszer és az epe okolható, így azokat kell tisztogatni/karban tartani. Hát megtanultam, hogy hogyan is kell ezt csinálni. A családot átállítottam Zente diétájára s beiktattam bizonyos termékeket, amik az illető két szervet serkentik megfelelő működésre. Jókor tettem, mert az ekcéma ismét kezdett kicsit visszaköszönni s nem szerettem volna, ha ez megtörténik... Hihetetlen, hogy milyen ütemben kezdett el fejlődni a gyerkőc ezektől a változtatásoktól... 

Magam sem hittem el, hogy tényleg, ennyire egyszerű lenne a megoldás, itt van a kezünkben s mi csak nem tudunk róla??? Ekkor szerencsére megismertem természetgyógyász, fitoterapeuta, életmódtanácsadó-terapeuta, "tündér keresztanyánk" és mentorunk, t, akiben végre megtaláltam azt az embert, aki támogatni tud ebben a harcban. Átfuttattam rajta mindent, amit eddig tettem, amire rájöttem, ami változást hozott Zenténél - s ő jóvá hagyta, plussz magyarázatokat fűzött hozzá s tovább csiszolta, alakítgatta Zente kúráját úgy, hogy az igazán személyre szabott és célirányos legyen... Zente persze azóta teljesen jól van. 

Egy laikus szemnek soha nem tűnne fel, hogy gondjai voltak - egy szakember számára pedig csak hosszas megfigyelés után villanna fel egy-két dolog nála. Már egy éve jár normál oviba s igazán teljes életet élő, belevaló, okos kissrác 🙂 Meg nem mondaná róla az ember, hogy mennyi mindent kellett ő is és anyuci/apuci/testvérek is feladjanak, tanuljanak, bevállaljanak azért, hogy ez így lehessen... Tehát ez volt az én legbensőbb történetem a Biocommal. Nem tudom, érzitek-e a súlyát? Érzitek azt, hogy miket oldott meg, mihez adott segítséget ez az életmódprogram? S milyen lenne az életünk nélküle... 

Tehát félreértés ne essék - nem kerestem a programot. Nem is gondoltam rá, hogy ilyen szempontból fog nekünk segíteni. Viszont egy dolgot tettem: nyitott voltam. Vállaltam azt, hogy letérek arról az útról, amit legtöbben követnek. Megpróbálom megtalálni az okokat és megoldásokat. S hátha lesz valami... S lett valami. Hát ezért vagyok én ennyire "rámozdulva" a programunkra 🙂 Ezért gondolom azt, hogy egyetlen hibát követhet el az ember - ha mindettől elzárkózik. Ha legyint, hogy ahh, az én gondomra ez úgysem megoldás. Mert nem tudhatjuk... addig nem tudjuk, míg azt nem mondjuk: de igenis, megpróbálom, kitapasztalom, kikeresem, megtanulom, hogy mivel tudom megoldani a saját/családom gondjait. Bármi legyen is az!!! 

Ez az a tapasztalat, amiről sokan nem tudnak - de ami konkrétan és megváltoztathatatlanul örökre biocomossá tett engem. Nekem már bizonyított - s ez csak a kezdet volt, de a legeslegmeghatározóbb kezdet... Szóval fájó része volt ez az életünknek - de mostmár csak múltként tudok róla beszélni. Mert mostmár nem vagyunk az a "normális" család, ahol a gyerkőcök megfáznak 2 hetente, ahol anyuci zsémbes és gömböc, ahol apuci az egész napját az irodában tölti, hogy fenntartsa a családot. 

Már nem vagyunk különlegesek, hogy van egy különleges gyerekünk.... Mert már biocomosok vagyunk 🙂 Ezért van ez a csoport, ezért hiszek benne, hogy mindenki meg tudja találni magát ebben a programban s ezért vagyunk itt - hogy lámpást tartsunk, utat mutassunk, hogy merre lehet haladni... Így aki még nem része a biocom életmódprogramnak, ragadja meg a lehetőséget. Családként működünk. 

Csapattagként (a hozzánk regisztráltak csapataként) pedig az összes összegyűlt ilyen és más tapasztalat megnyílik előttetek, mert 3200 ember és családjaik összes tapasztalatát megkapjátok. Az pedig már hatalmas erő és egység 🙂 

Tehát Isten hozott mindenkit ide 🙂 S most, hogy értitek a miérteket - miért vagyunk itt, mit akarunk átadni, mi ez az egész - , keressétek meg a hogyanokat s legyetek nyitottak egy teljesen más életre 🙂