Már írtam nektek eme fantasztikus készítmény iránt érzett szerelmemről, de ez az üzenet a ház fölöttébb szkeptikus urától származik 🙂
Az történt ugyanis, hogy este komolyan bepakolt szalonnás-rizsből, mert ooolyan finom volt.
S persze szóltam, jóasszony módjára, hogy lassan a hedonizmussal, de hát ő a fej, én csak a nyak vagyok 😀
Na nem baj, mert az ilyen kis félrehágásai mindig kicsit közelebb hozzák az étrendkiegészítőkhöz, így ebben is megtaláljuk a pozitívumot :D
Tehát 3 körül megébredt, hogy ő bizony rosszul van.
Sétált egyet a fantasztikusan gyönyörű udvarunkon, de végül azzal az eltökélt szándékkal tért vissza, hogy a következő szerelmet a wc kagylóval fogja megélni :O
De ahogy elhaladt a kis biocomos pultom mellett, eszébe jutott a digest ...
Bekapott egyet… várt… várt… (kb 30 másodpercet, de ez is irtózatosan hosszú idő egy halálán lévő férfinak)… és hoppsz!!!!
Volt, nincs megfeküdt gyomor :D
Nagy boldogságában majdnem felébresztett, hogy újságolja, de jobb belátásra tért (gondolván, hogy ne ébreszd fel az alvó oroszlánt éjjel 3-kor) és boldogan visszatért szunyókálni :)
Reggel értesültem a történtekről, mert még kávé előtt rám zúdította a híreket – s általam óhajtja üzenni mindenkinek, hogy legyen otthon csodaenzim.
Van jobb társ is az ölelkezéshez, mint a wc kagyló :D
