Az a gonosz próbafülke - vagy mégsem?
Hermann Judit
#regenor
Ezt a történetet még nem írtam meg, pedig jó régen, tavaly nyáron történt - viszont van nekem egy kedves ikertesóm, aki eszembe juttatta, így nem bírtam ellenállni 😃 Tehát az történt, hogy én olyan nőci voltam (legalábbis szentül meg voltam róla győződve, hogy olyan nőci vagyok), aki nagyon, de nagyon nem szeretett vásárolni, öltözködni. Éppen ezért, sokszor birokra is keltem kedves barátnőimmel, hogy na, de miért nem veszek fel szebb ruhákat, miért vánszorgok a régi, kopott cuccaimban???? A válasz mindig az volt, hogy mert kényelmesek, szeretem őket s én ilyen vagyok, szeressetek csak ilyennek 🙂
Aztán jött a pillanat, hogy megismertem ugye barátnőmet, aki egy sikeres regenor kúra után rámtestált mindenféle szebbnél szebb rucit - amik amúgy olyan híres márkájúak is voltak, hogy én még életemben nem hallottam róluk 😃 Pl Superstar cipő, quechua kabát, stb. Fogalmam sem volt, hogy ezek mit jelentenek, viszont ahogy kapogattam a kifogyott ruhákat, úgy bújtam beléjük nagy örömmel, mert (húúú, de meglepődtem) ezekben valahogy még a régi, turis ruháimnál is jobban éreztem magam 😃 Na szóval ennek semmi köze amúgy a történethez, csak megint eszembe jutott ez is, hogy mennyire nem értek én a divathoz és márkákhoz 😋; Aztán magam is elkezdtem regenorozni, no nem azért, hogy szép és csinos legyek, hanem inkább abból a meggondolásból, hogy én majd jól kitapasztalom a kúrát, hogy a regenor után érdeklődőknek hitelesen tudjam elmondani azt, hogy debiza, nem nehéz lemondani arról a fiiinom, habos, mmmm de lattéról, amit minden nap megittam 🙂
Na, de volt egy nap... egy nagyon emlékezetes nap, pontosan emlékszem rá, hogy Hajni barátnőm és épp Székelyországba igyekeztek üdülni - s jobb híjján én betértem egy turiba - nem másért, csak úgy éreztem, hogy kéne már venni valami göncöket, mert - bár tükröm nincs, hogy lássam, hogy állnak rajtam - úgy éreztem, hogy minden lóg rajtam... S nagy unottan, szinte-szinte idegesen álltam be a polcok közé kiválasztani azt a pár ruhát, amit muszáj megvegyek annak érdekében, hogy ne szakadjon le rólam út közben 🙂
Szóval blaaaa válogattam, összegubiztam vagy 10 darabot s indultam velük nagyon rossz kedvűen az öltözőfülke felé... De most őszintén, én úgy utáltam az öltözőfülkéket. Mindig az történt odabent, hogy ugye függönybehúzás után lekapdossa az ember a saját gönceit, s közben vigyáz arra, hogy véletlenül nehogy elnyomja a függönyt a hátsójával, hogy aztán mindenki örömére csupasz popsival köszönjön a nagyvilágnak... Aztán amit a vetkőzés véget ért, lekapdosni a kiválasztott ruhákat a válfáról - felvenni az elsőt, s húúú, de szar... visszatenni.... jöhet a következő... húúú, ez is rémes.... s így a 10-ik darabig, aztán nagy beletörődéssel egyet mégis megtartani közülük azért, ismétlem, hogy a régi le ne szakadjon rólunk... Na ismerős ez az érzés valakinek? Mert én ilyen nőci voltam... de azon a napon.... hát, valami hihetetlen dolog történt! Mikor bementem a fülkébe, volt helyem 😃
Ez volt az első gondolatom, hogy jajj, de kedvesek ezek, hogy kiméretezték a fülkét, így nem kell aggódjak a csupasz popsim miatt. S aztán leakasztottam az első ruhát s felvettem... Az eszem megállt, tök jól állt rajtam, egyenesen csinos voltam benne, így áldottam a két kezem, hogy pont azt akasztottam le a sok közül. Na, gondoltam, egy új ruhám máris van, mehetek is haza 🙂 De azért kíváncsi voltam... így leakasztottam a következőt is. Bakker!!!! Hát ez tiszta vagi, ez is tök jól áll!!!! Mi a fene van máááár itt???? Kandi kamera vagy hasonló???? Képzeljétek, kiszóltam a lánykának tök értetlenül, hogy kicsinyít a tükrük??? Nézett rám, mint borjú az új kapura, hogy miket beszélek már itt össze-vissza, hát ő ilyennel még nem találkozott, maximum azzal a kérdéssel, hogy nagyobbít-e a tükrük? De hogy kicsinyít??? Ugyan, mit képzelek róluk....
S akkor esett le... figyeljetek, addig azt sem tudtam, hogy milyen számú ruhát hordok. Nem is érdekelt. De ekkor megnéztem... hát a régiek 46-ak voltak s ezek a véletlenül összegerebjélt újak 38-ok!!!!! S beléjük fértem!!!! Tudtam én, hogy vitt le rólam valamit ez a temérdek szír és szalonna, amit magamba tömtem, viszont azt nem gondoltam, hogy ennyit. Szóval félcsórén kiszaladtam az üzletbe s sorra kapkodtam le a ruhákat, na nem azért, mert szeretek vásárolni, hanem azért, mert TETSZETTEM MAGAMNAK és ez egy páratlan, hihetetlen, leírhatatlan érzés!!!!
Szerintem mindenki az üzletben tudta, hogy én meg vagyok lepődve, mert mint őrült, ott sikítoztam egyedül az öltözőfülkében s dobtam magamnak a puszikákat, hogy hááát, te milyen szép vagy 😃 Ennyire nagyon jól éreztem magam 🙂 S onnan tudom, hogy azon a bizonyos napon volt, mert egy adott pillanatban szégyelni kezdtem pillanatnyi szkizofrén viselkedésem és gyorsan felhívtam a lányokat, hogy visíthassak nekik nagy felfedezésemről 🙂 Hát, nevettek rajtam, mondanom sem kell, hisz ők látták rajtam a változást - csak nekem nincs tükröm. Szóval nagy volt az a nap. Hatalmas.
S ilyet még nem éreztem ruhavásárlás közben soha, hogy én nem szívesen tennék vissza egyetlen ruhaneműt sem a felpróbáltak közül, inkább mind elvinném őket haza magammal - csak ugye azért van ember is a háznál, meg sok éhes száj, úgyhogy ennyire nem rúghattam ki a hámból 🙂 No, de akkor megígértem magamnak, hogy ugye a nyári felhozatalt megvásárlom s aztán mikor jön az ősz meg a tél, újra bemegyek a vásárlóba örömködni egyet.
Ez a rész sajnos elmaradt időhiány (vagy inkább magammal szembeni tiszteletlenség? vagy esetleg mert ősszel/télen nem regenoroztam, s újra beburjánzott a kis agyam olyan szempontból, hogy én már nem vagyok fontos? ezt már nem tudom megválaszolni, mert újra regenorozok szorgosan 😃), így kihúztam a telet Hajni ruháival, na meg azokkal, amik régről maradtak meg s még nem esnek le rólam teljesen 🙂 De majd jövő télen beszerzem a téli dolgokat, becs' szó, hogy télen is csinos és szép legyen mindaz, ami a szemnek látható (a többit pedig fel lehet fedezni egy kávé mellett 😃 ).
Na, de most miért írtam ezt le??? Mert van nekem egy csodálatos, legszebb ajándékként kapott ikertestvérkém 🙂 Most nemrég tudtuk meg, hogy ugyanazon percben születtünk, ugyanazok a fontos események határozták meg az életünket, ugyanolyan döntéseket hoztunk, sőt, képzeljétek, ugyanúgy 3 gyerekünk van, egykorúak s még mindig figyeljetek, ugyanolyan súlyosak voltunk egy hosszas külföldi tartózkodásnak köszönhetően.
Tehát mikor mindezt nagy örömmel felfedeztük egymásról, javasoltam drága barátnőmnek, hogy na fogjon már hozzá ő is a regenorhoz, de normálisan (tudom, hogy én is 4x szaladtam neki, míg végre ügyes tudtam lenni), úgy, ahogy kell, s meglátja, hogy milyen jó lesz neki, hisz nekem is jó volt s ő az ikertesóm 🙂 Tehát hallgatott is rám szerencsére 🙂 Aztán képzeljétek, a minap telefonált, sikítozva, hogy ő egy üzletben van, s képzeljem, rámegy a ruha, amiről nem gondolta volna, hogy valaha rá fog menni és ihaj és csuhaj, de hihetetlenül boldog s körbe tudná szaladni a világot 😃 Na elhihetitek, pontosan átéreztem, amit akkor érzett 🙂 De pontosan 🙂
S a vicces az az egészben, hogy ezt a felfedezést is hasonlóan éltük meg, mint olyan sok más dolgot az életben... mindketten egy öltözőfülkében döbbentünk rá, hogy ez az ügyes kis regenor lötyi tényleg működik 😃 Tehát most azt is megtapasztaltam, hogy milyen lehett Xéninek meg Hajninak akkor, mikor én hívtam fel őket őrjöngve a boldogságtól 🙂 Tehát édes, drága ikrem, édes drága barátaim, ez tényleg egy csoda 🙂 Minden csoda. Az ikrem, az egyező életeink, a regenor, a barátok, az, hogy van kit őrülten felhívj, mikor ilyet tapasztalsz, az, hogy átérzik az örömöd és persze az is csodás, hogy van kitől superstar cipőket meg quechua kabátokat örökölj 😃
Nagy terveim vannak erre az évre 🙂 Többen együtt fogjuk megrohanni az üzleteket (ugye ??? 😃 ) s így nem kell felhívjunk senkit, saját kedvünkre visíthatunk a gyönyörtől, mikor felfedezzük magunkban a szépet és végre el is hisszük, hogy de, bizony, ezek mi vagyunk és joggal lehetünk büszkék magunkra, hogy ezt végig vittük, együtt, kitartóan és tettünk egy hatalmas lépést az életünk jó útra terelésének érdekében. Mindenkinek kívánok hasonló élményeket s neked, édes ikrem, ez egy óda, hogy ott vagyok, veled örülök, veled örülünk mind s remélem, hogy te is leszel majd a telefon túlsó oldalán, mikor hasonló tapasztalatokkal téged is felhívnak tele bizalommal 🙂
Nagyon szeretlek titeket s már-már közhellyé vált, de ki nem tudom fejezni a mérhetetlen hálámat a Biocom felé, hogy ilyen kincseket adott a kezünkbe, mint a regenor s ilyen barátokkal gazdagított, mint amilyenek vagyunk - s aki velünk van, az tudja, hogy mennyire mély is ez a dolog 🙂 Itt a mese vége,
annak, aki hallgatta
s annak, aki elmesélte,
s az angyalkáknak, akik súgták,
köszönet érte 🙂 Szeretettel,
Hermann Judit
AHV 🙂
Úúúgy szeretem,ahogy írsz!! 😃 😃 ♥♥♥
Olyan jo olvasni, amiket irsz! Annyi erot es hiet ad az embernek a folytatashoz! Koszonom! Koszonjuk!!!!
Remelem nyaron csorogni fog a telefonod es az en szamomat irja majd ki :-)
Örülök, ha így van, Anetta 🙂 Nekem meg ti adjátok az erőt 🙂
Ahhhh nyár? Én nem várok addig, hamarosan csörögni fog 😃
Melinda Dani
De most is elolvastam mint anno!:)))
Köszönöm, Drága Ikertesókám! Sajnos, ma ettem pár falat maradékot, de új erőt adtál... 😉 És nem szabad elfelejtenünk megemlíteni, hogy a fogyás nálam valóban "csak" mellékhatás... Megszabadultam az endometriózistól, a súlyos nyirokpangástól, szerintem az inzullin rezisztencia is feladja 😉 Nagyon szeretnék tovább is így haladni.. egészségesedni... Kívánok mindenkinek jó egészséget, és jó lenne, ha mindenkinek lenne egy másik önmaga, hogy egymást támogassák... Nagy áldás ez nekünk, Judit! És tudod, már akkor szerettelek, mikor még le se születtünk, mert Te én vagyok 😉 (szeretet-vallomás a másik felemnek 😉 )
Huh, de varom mar a kozos vasarlast!😜 Nem tudom, minek koszonheto, de most tele vagyok ambiciokkal, otletekkel...csak ugy pezsgek. Lehet a regenor...de a te baratsagod nekem meg ennel i s aldasosabb Hermann Judit 😚
Köszönöm Juditom!!! Öröm az írásaid olvasni. Hirtelen az jutott eszembe, amit Lalival, Erika férjével beszélünk Dabasra menet az autóban: az érzést add vissza az embereknek, az érzést, hogy újra tükörbe néz, és tetszik önmagának, az érzést, hogy nem aggódik a csupasz popsi miatt, hogy élvezi az öltözködést.... .... Nekem az egyik Regenorosom így fogalmazott: Zsuzsi! A férjem újra fel tud emelni!!!! El tudjátok képzelni, mekkora hatalmas dolog ez???? Bátran, mindenkinek Regenort, és Biocomot
💞💞💞💞💞💞💞💞💞💞💞💞💞
Azaz olyan, mintha önmagadnak adnád s ez is kicsit talán hat az önbizalmunkra 😃 Szóval ezentúl ha valami rosszat vagy jót teszünk, arra is kell gondolnunk, hogy nem csak velünk történik ez, hanem a másik velünk is 😃 <3
Ezzel én is így vagyok, Ágica 🙂 Mindennel, amit leírtál 🙂
Igen, nekem is mindig ezek a kicsi érzések jelentik a legtöbbet 🙂 A másik csoda az volt, mikor ültem a kádban s lefolyt a víz a hátam mögül anélkül, hogy felkucorodjak 😃😃😃
Hermann Judit, vihető ez a motiváló-inspiráló csodáttevő írásod? :-) ezt mindenkinek olvasnia kell(ene) :-) Igaz, én érzem amit írsz... mert én is átéltem hasonlót, bár nekem van tükröm.. de én is utálok vásárolni, próbálni meg aztán végképp! :-) Sok olyan ruhám van amit megvettem és vagy kicsi vagy nagy, mert nem próbáltam fel ... tudod, mikor milyen volt a szemmértékem... magamhoz :-)
😃 tudom, persze, hogy milyen 😃 természetesen viheted, inspiráljon sokakat, ha inspiráló 😃
Köszönjük szépen... a népem nevében is ! :-) Ölellek! <3
Áldás a népedre 😃😃😃
Hálásan köszönjük! :-)