Nekünk ma telik az első hét a kéthetes házi karanténból, és nem mondom, hogy elegem van :)
Persze nem jó dolog, hogy azt kell mondjam a gyereknek, hogy nem mehet a nagyszülőkhöz, unokatesókhoz, vagy a szomszéd utcába biciklizni, és házhoz kell szállítsák nekünk a kenyeret. Az elején bosszankodtam is kicsit miatta, de mára már beletörődtem, és próbálom kihozni belőle a legjobbat. Hogyan? Élvezem, hogy együtt a család, és jó, hogy most olyan dolgokat tudunk megcsinálni, amire eddig nem jutott idő :)
Végre megvarrtam a Grétácskám szobájának ablakára szánt sötétítőt (még januárban megvettem az anyagot), és átfestettem a Zente szobájában lévő rózsaszín falat zöldre :) Rég terveztük, hogy felássunk még néhány lapmétert a füves részből, hogy nagyobb legyen a veteményesem :) Ez is megtörtént, sőt el is veteményeztem 🥕
Ezek mellett itthonról dolgozom, és kezdem szokni a homeoffice nyújtotta előnyöket és hátrányokat.
A legfontosabb az aktuális helyzetben, hogy alkalmazkodni tudjunk. Mert ALKALMAZKODNUNK KELL!
A Biocomos munkám kapcsán sokat jártam képzésekre, rendezvényekre. A Biocom alkalmazkodott, és a képzések átkerültek a virtuális térben. Így történhetett meg, hogy tegnap is egy olyan nemzetközi startképzésen vehettem részt, amire ha nincs a koronavírus, nem biztos, hogy eljutottam volna. Sőt, biztos nem.
Szóval túl lehet élni. Nem kell ebbe belebolondulni.
Legyünk nyitottak a változásra, ne arra koncentráljunk, ami nincs, hanem arra ami van, és próbáljuk kihozni belőle a legjobbat! ❤️
